Ismerősen hangzik a cím, "Van mese, mely rólad szól"? Akkor olvastad az első, bevezető cikket.

Most találkozol vele először? Ennek a posztnak a végén találsz egy linket, ahol elolvashatod a bevezető írást a témában.

Mese egy meséről, ami Rólad szól. Mese, mégis életed legigazabb, legfontosabb története.

Ezzel az írással az a célom, hogy kedvet csináljak Neked egy belső utazáshoz, melynek során visszatekinthetsz az eddig bejárt életutadra, annak minden nehézségére, küzdelmére, örömére, szépségére.

Előre figyelmeztetlek: ez nem egy "Régi szép idők", vagy a "Hejj, régen minden sokkal jobb volt", netán a "Bezzeg az én időmben" felkiáltással elindított kesergő.

Ennek a visszatekintésnek pontosan meghatározott célja van: ennek során felfedezheted múltad eddig láthatatlan vagy elveszettnek hitt kincseit.

Meghívlak téged a nagy kalandra, és olyan eszközöket adok kezedbe, amik segítenek elindítani az emlékezet folyamatát, papírra vetni a felbukkanó emlékeket, megbirkózni a kaland során felbukkanó akadályokkal.

Múltad emlékei, vidám és szomorú pillanatai türelmesen várnak téged. Hogy újra felidézd őket és felfedezd a bennük rejlő csodákat, amik segítneke neked a Jelenben, sőt, megnyitják előtted egy boldogabb Jövő kapuját.

Milyen utak vezetnek vissza a múltad néha kissé ködös, homályos, máskor élénk színekben pompázó emlékidéző tájaira?

Számtalan lehetőség és technika áll rendelkezésedre, amiknek segítségével elindulhatsz egy képzletbeli időutazásra. Igyekszem majd egyre többet átadni neked, hogy megtaláld közöttük azokat, amik számodra is kinyitják a Múlt ajtaját.

Az egyik legalkalmasabb eszköz a visszatekintéshez az intenzív érzelmek nyomán való elindulás. Ezek közül biztosan az öröm az, ami elvezet téged az igazán örömteli emlékekhez, talán nem meglepő módon. (Logikusan  következik, hogy a bánat nyomában bandukolva meglehetősen szomorkás hangulatú életszakaszokon át vezet az utad.)

Ezen a szép kora téli napon maradj meg az öröm mellett. Ha ez még nem lenne elég, segítségül hívom számodra az ókori Egyiptom isteneit, Íziszt, Ozíriszt, Anubiszt és társaikat.

Az egyiptomi mitológia szerint az istenek két kérdést tesznek fel mindenkinek, aki elérkezik élet és halál kapujához:

• Leltél-e örömet a saját életedben?
• Okoztál-e örömet másoknak az életed során?

Mi lenne a válaszod ezekre a kérdésekre, ha most tennék fel neked?

Milyen örömök jutnak eszedbe ebben a pillanatban?

Ha jókedvű vagy, kiegyensúlyozott, valószínűleg könnyedén felidézel néhány öröm-emléket, boldog pillanatot. Egyik hozza a másikat, szépen sorjázhatnak elő tudatod mélyéról egyre szélesebb mosolyt csalva az arcodra.

Pocsék napod volt és hangulatod a béka feneke alatt van? Válságban vagy, vagy éppen kimerültél a mindennapok idegőrlő feladataitól?

Akkor nehezebb dolgod van. Könnyen meglehet, hogy lehetelennek tűnik számodra felidézni a napsütötte, vidám eseményeket. Bármerre indulsz el belső világodba, valamiért a lehangoló, nyomasztó emlékek sokasága jön elő, mintha egy szomorú, kihalt tájon sétálgatnál körbe-körbe.

Ennek ellenére a legnehezebb, legszomorúbbnak tűnő életekben is lehet igennel válaszolni az istenek mindkét kérdésére.

Egy kis játékra hívlak. Hunyd be a szemed egy pillanatra! (De előbb olvasd végig a következő pár mondatot… 🙂 !) Idézz fel egy eseményt, egy személyt, amihez, akihez valami nagy öröm fűz.

• Megtaláltad az emléket? A közeli múltból vagy távolabbról érkezik?
• Hogyan érkezik meg az emlék? Képek, hangok vagy érzések formájában könnyebb felidézni?
• Hogyan látod mindazt, ami történt? Közeliek vagy távoliak a képek? Állókép vagy film?
• Van-e valamilyen hangja ennek az emléknek? Hallod a beszélgetést, az elhangzó szavakat, mondatokat, a környezetből származó hangokat?
• Hogyan érkezik meg az eseményben érzett öröm, hol érzed azt most a testedben?

Idézd fel, amilyen pontosan csak tudod! Lásd a részleteket, halld a hangokat, érezd az illatokat! Engedd be magadba mindezt, ahogyan ezt most megengedheteted magadnak! Helyezd magad az emlékbe és éld át, milyen érzés volt akkor örülni, boldognak lenni! Fürödj meg egy kicsit ebben az érzésben, mielőtt tovább olvasol!

Hogy érzed most magad?

Ha engedtél a kihívásnak, valószínű, hogy jobban, mint mikor a cikk olvasásába belekezdtél. Az öröm feltölt, erőt ad, magabiztossá tesz. Bár hajlamosak vagyunk rendszeresen a nehézségekre, problémákra fókuszálni, valójában mindannyiunk életében rengeteg örömteli pillanat van.

Az Öröméletrajz ezen pillanatokat gyűjti csokorba, vagy egy másik képet használva: az öröm pillanatait, mint igazgyöngyöket fűzi fel, hogy láncukból egy gyöngy-nyakék kerekedjék.

Az örömök sokfélék: kicsik, nagyok, váratlanok, vagy épp a várakozás az öröm maga. Kapcsolódik eseményekhez, személyekhez, sikerekhez, sorsfordulókhoz.

Életünk minden szakaszának vannak jellegzetes örömei.

Már a megszületésünk is maga a csoda.

Egy véres küzdelem után megérkezés az új, még ismeretlen világba. Édesanyánk első érintése, az éltető anyatej megízlelése… Ezek az emlékek nagyon mélyen rejtőznek a tudatunkban, ezért sajnos nem emlékezünk rájuk. De el tudod képzelni, ugye?

A gyermekkor a legtöbbünknél örömök kiapadhatatlan forrása.

A születésnapok, egy kiskutya, amire régóta vágytál, kirándulások, vagy a mese, amit nagymama századszor is pont olyan izgalmasan mesélt el, mint először.

Vagy a pillanat, mikor először sikerült kerékpároznod: az igazi szabadság és felszabadult boldogság pillanata.

Aztán a kisiskolás, majd a kamasz évek, mind-mind magában rejti számos boldog emlékünk. Érdemes felszínre hoznod őket. Segítenek, hogy ráláthass életed boldogabb oldalára!

A sok nehéz élethelyzet mellett oly könnyű megfeledkezni róluk és elhinni, hogy az élet főként örömtelen, küzdelmes, keserves pillanatokból áll.

Ha elhatározod magad, és végig nézed életedben az örömök láncolatát, rájössz, mekkora erőt adtak ezek az emlékek.

A mai napig hatnak, hiszen felidézve, újraélve ismét örömmel telsz meg, és ez segíthet mindennapjaid küzdelmében, a jelenlegi életedben is!
Persze, az öröm mellett felbukkan a bánat is. Ez törvényszerű, és rendben is van. Hisz az örömteli emlék már elmúlt, szereplői talán már nem is élnek. De ettől még a benne rejlő öröm valóság, és életedben örökké lobogó fáklya marad, ha megőrzöd. A jó emlékek ereje segít abban is, hogy a felbukkanó bánatok, nehézségek elviselhetővé váljanak, illetve észrevehessük azt, hogy szükségünk volt rájuk. Kellettek, hogy erősödjünk, fejlődjünk, hogy saját utunkra leljünk, és így juttattak még több boldog pillanathoz.

Az öröméletrajz célja nem a nehéz élethelyzetek, válságok lesöprése a palettáról, sem azok elbagatelizálása.

Ellenkezőleg. Pontosan az, hogy egy örömteli, erőforrásokkal teli állapotban újraélve a nehéz élethelyzeteket megláthasd annak pozitív oldalát is, ami legtöbbször a hasznos megküzdési minta, ami veled marad minden egyes megszenvedett élethelyzet után.

Az öröm, amit újra felfedezel saját életedben, könnyebbé teszi a szembenézést veszteségeiddel, kudarcaiddal. Az öröm erejével felvértezve képes leszel más szemszögből nézni a nehézségekre, rájöhetsz életed olyan összefüggéseire, titkaira, amikhez eddig láthatatlanul ott lapultak múltad rejtett tájain.

Hogyan tudsz az örömet, mint emléknyomot felhasználva elindulni a múltad közeli és távoli világába? Ebből már kaptál egy kis ízelítőt, ha sikerült megcsinálnod a gyakorlatot.

De ez még csak a kezdet. Hamarosan érkezik a következő fejezet. Ha kíváncsi vagy a folytatásra, tarts velem.