Kételkedés vagy bizonyosság?
Napi Önismereti Játék 2016.09.23
Kételkedés vagy bizonyosság? Melyik út visz tovább az utadon?
A mai napon dolgoztam egy keveset az októberben induló időtudatosság kurzusomon. Ennek kapcsán levettem a könyvespolcról az NLP Trénereknek című könyvet, hogy inspirácókat, gondolatokat, ötleteket gyűjtsek.
Rögtön a bevezető oldalakon szembejött az alábbi idézet:
Ha az ember a bizonyosságokkal kezdi, a kétségekhez jut el, de ha megelégszik azzal, hogy a kétségekkel kezdje, bizonyosságokhoz fog jutni
Francis Bacon
Amint elolvastam, rögtön elszállt minden kétségem és bizonyos lettem abban, hogy bár nem kerestem, találtam egy rendkívül jó témát, amivel megörvendeztethetlek egy Önismereti Játék keretében.
A kétség, a kételkedés és a kérdések kéz a kézben járnak. Ezért a fenti gondolat tökéletesen beleillik saját filozófiámba.
Egy jó kérdés lényegesen messzebbre visz, mint bármilyen instant bölcsesség. A Napi Önismereti Játék és az összes kurzusom mottója sem véletlenül ez:
Ha unod mások bölcsességét, találj rá a sajátodra.
Aki megajándékoz téged egy jó kérdéssel, az legtöbb esetben sokkal többet segít, mintha számtalan bölcs jótanáccsal látna el: mit kellene csinálnod, hogyan kellene élned, milyen döntéseket hozz...
A kérdések megdolgoztatnak, arra késztetnek, hogy keresésre indulj, akár a külső, akár belső valóságod világában, a kérdéstől és egyéni nézőpontodtól függően.
Akkor mégis miért olyan félelmetes kétségbe esni? Miért próbálunk mindenben bizonyosságot szerezni? Valószínűleg azért, mert a
A kételkedő ember sokkal óvatosabb. A kétségek vigyáznak rád és arra késztetnek, hogy alaposabban körüljárd azokat a dolgokat, amikben kételkedsz.
A kérdések és a kétségek nyitott ajtókat jelentenek, amiken be lehet kukucskálni. Folyamatokat, amik élő, lüktető és fejlődő valóságként léteznek bennünk.
A bizonyosság ezzel szemben már lezárt, kész és megingathatatlan valami. Ahhoz már nem lehet hozzátenni, más színekkel gazdagítani, formázni és tovább alakítani, mert önmagában egész és befejezett történet.
De ezúttal sem kívánom döntéásre vinni az ügyet, hogy vajon melyik a hasznosabb az életben. Mindkettőre szükség van, ahogy bármi más az életedben, ez sem fekete-fehér terület.
Valamiért a kétség sokkal rosszabb fényben van feltülntetve, miközben nagyon hasznis lehet számodra. Ezért szeretném most kissé kifényezni a glóriáját, hátha holnaptól némileg barátségosabban pislogsz majd ki a kétségbeesésed legmélyebb bugyraiból.
Ez a nap a kételkedés dícséretéről szól, a bizonyosságaidat most tedd félre a feladat erejéig. Valóban kétségbeejtő helyzetbe akarlak hozni, mégpedig előre megfontolt szándékkal.
A mai Játék neve: Kételkedem, tehát vagyok.
Első lépésként írd le a három legfontosabb kétségedet, ami most éppen jelen van az életedben.
Mik lehetnek ezek a kétségek?
- Önmagaddal kapcsolatos kétségek
- Valóban képes vagyok arra, hogy...?
- Tényleg megérdemlem én azt, hogy...?
- Elég jó vagyok ahhoz, hogy...?
- Biztosa vagyok abban, hogy...?
- A világgal kapcsolatos kétségek
- Valóban a helyemen vagyok a világban?
- Biztosan lesz még holnap is nap?
- Más emberekkel kapcsolatos kétségek
- Tényleg elfogadnak az emberek?
- Tényleg ekkora idióta a fönököm (helyettesíthető a megfelelő szóval, mint pl. szomszéd, anyós, nagynéni...)
A lista inspiráció gyanánt szolgál, keresd meg azokat a kétségeket, amikbe már beleestél és valahogyan nem tudsz kimászni belőlük.
Készen vagy?
A következő lépésként pedig kerülj közelebbi kapcsolatba egyenként mindhárom kétségeddel.
Először is mutatkozzatok be egymásnak. Igen, ő a te kétséged, te pedig az ő gazdája. Tegyél fel neki három kérdést.
- Miben akadályoz meg téged ez a kétség?
- Mitól akar megóvni, megvédeni ez a kétség?
- Mit akar elérni számodra ez a kétség?
Minden kérdés feltevése után engedd szabadjára a fantáziádat és add meg a lehetőséget, hogy gondolataid szabadon áramoljanak néhány percig.
Lehet, hogy szavak, lehet, hogy gondolatok, érzések, képek formájában bukkan majd fel az első válasz. Talán csak egyetlen jelentéktelen szó lesz, legalábbis elsőre annak látszik, érződik. Aztán ha hagyod továbbhaladni a folyamatot, reagálás nélküli megfigyelőként, akkor továbbléphet a történet a teljesség felé.
Ha komolyan szeretnél profitálni a Játékból, akkor ezeket a felbukkanó szavakat leírod, vagyis engeded megjeleníteni a valóságban, testet adsz nekik kézzel megformált betűkből.
Amikor úgy érzed, kiürült az elméd és a mélyebb tudatszintekről sem érkezik semmi, akkor befejeződött a Játék első szintje.
De ez még nem minden. A Játék második, elmélyültebb szintje az, amikor kizárólag a felbukkanó testérzeteidre figyelsz a gyakorlat közben. Újra tedd fel magadnak a kérdéseket és figyelmed fordítsd kizárólag a testedben megjelenő érzésekre.
- Milyen érzés van a gyomrodban?
- Milyen érzés van a mellkasod közepén?
- Hogyan áramlik a levegő lélegzetvételkor? Könnyedén? Nehezebben?
- Feszesek vagy lazák az izmaid?
Ahogy haladsz előre a Játékban, úgy finomodik majd ez a fajta érzékelés, a testtudatosságod. Talán már most is érzékeled a kapcsolatot, mégis sokat tudsz haladni ezen az úton, miközben egyre megbízhatóbbak lesznek majd a jelzések.
Ez volt a mai Játék, az őszi évad második Játéka.
Találkozunk a következő Játékban.
Jó éjt, szép álmokat!
Péter
Az előző hozzászólásomban emlegettem egy elszalasztott lehetőséget. Hát azt a fényesen ragyogó, glóriás kétségeimnek köszönhetem! Pár hónapja megkérdezte tőlem a szupervizor, hogy milyennek képzelem el álmaim munkáját. Én azonnal gyerekkori barátnőm példáját említettem, aki egy nemzetközi szervezetnek dolgozik, utazgat a világban, és olyan fontos és súlyos problémákra keres megoldást, mint mondjuk az emberkereskedelem. (Ellentétben velem, aki értelmetlen és felesleges aktákat töltögetek) És láss csodát, az emlegetett barátnőm a nyár elején felhívott, hogy a szegedi irodájukba keresnek embert középiskolai végzettséggel (ami nekem van)! A legfontosabb feltétel, hogy a munkavégzés kizárólag angol nyelvű. Elolvastam a hirdetést, és már azt is alig értettem. A pályázat meglepően demokratikus volt, a nyelvtudást nem kellett okmányokkal igazolni, és semmilyen korra vonatkozó megszorítás sem szerepelt benne. Természetesen nem mertem jelentkezni. Hogy is tudnék az én évtizedekig passzivitásra ítélt angolommal ilyesmit felvállalni! Azóta angolul tanulok, de minek? Ilyen csodaszámba menő lehetőségek nem szoktak megismétlődni. Efelől nincs kétségem.
És innen még tovább lehet menni…
…ha már gyakorlottan észreveszed a negatív érzést-érzetet magadban, és kapcsolni tudod a kételkedést, vagy bármilyen más céljaidat szabotáló belső hangulatot, amelyek bizonyos kudarcos élethelyzetekben ismétlődnek.
Egyszerűen az a további dolog, hogy elképzelek egy másik – kétségek, vagy rossz érzés nélküli megtörtént szituációt, amikor bizonyosság, sikerélmény, elégedettség volt bennem valami jól végzett teljesítés után.
Aztán a kétségérzetet/félelmet (vagy bármi mást) tudatosan kicserélem a jó érzésre. A kétely helyett inkább erre figyelek, amíg az nem megy át stabil belső hangulatba – kellemes testérzetekkel kísérten. Ez a TITOK!
Végül beleviszem a megvágyott, de még soha nem tapasztalt célomba a “képes vagyok rá” jó érzést, hiszen mindenkinek sikerült már valami, volt része ilyenben az életében… Beleviszem abba a jövőbeli elképzelt eseménybe, amelynek sikerét illetően kételyeim – VOLTAK!
A jó érzésekkel “megágyazok” a virtuális térben megkonstruált vágyott történésnek, mintha máris részem lenne benne. (De ezt már tudod, hiszen tele van vele a Facebook)
Azt a kellemetlenebb részét szokták kihagyni, amiről Péter írt a játékban, és magát a tudatos érzés-cserét. Helyette ráprogramozzák a negatív érzésekre a vágyott pozitív változást, amitől az egész kioltódik és nem indul “csírázásnak”.
Sok sikert és kételymentességet Mindannyiunknak! 🙂