Nagyon óvatosan csöppentem anno a naplóíró kurzusba, volt bennem előítélet, ezért figyelve, lassan engedtem át magam a folyamatnak.

Amit tapasztaltam, hogy Péter egy igen jól felépített, átgondolt anyag szerint halad - ami egyébként remek, belemélyedve a feladatokba tényleg sok működésemre deríthetek fényt -, ugyanakkor együtt "él" a Face csoporttal, és ha szükségét érzi, akár módosítja az előre felépített anyagot. A Face csoportban feltett segítő kérdései erős figyelemről és empátiáról tanúskodnak. Péter gondolkodását nagyon nyitottnak és elfogadónak tartom, őt magát igen széles látókörűnek, amire szüksége is van annak, aki embereknek szeretne segíteni.

Nekem személy szerint épp jókor is jött a kurzus, egyfajta rendezettséget vitt a napjaimba, rálátást kaptam rövid és középtávú folyamataimra, és megébresztette a kreativitásomat, ráadásul a kurzus épp megelőzte az életem egy nagyon mély válságát, ahol igen jól esett visszanyúlni a kinaplózott, rendezett élményeimhez.

Nagyon jó döntés volt a napló író csoporthoz csatlakozni, tetszett, hogy saját motiváció volt a részvét. ha akartam csináltam ha nem akkor nem, de a csoport többi tagjának visszajelzései is remek tanítok voltak.

S hát Péterről,

nekem rendkívül szimpatikus volt, hogy úgy éreztem éreztük, hogy közénk tartozik, ugyan akkor nem feledkezett el a csoportban betöltött feladatáról, irányító szerepéről

jól éreztem és érzem magam mai napig is ebben a kis "család"-ban amivé tette a csoportot a közös gondolkodás, s "édesapánk" (Péter) irányító gondolatai.

Sok értékes, hasznos és építő gondolatot kaptam. S nem bántam meg, hogy megmutattam magam magamnak és a többieknek is grin hangulatjel ez nem jöhetett volna létre, ha nincs előkészület és rengeteg munka a csoportot kitaláló és vezető nélkül.

Péter, szeretnék " megerősítést adni a küldetésedhez "! Számomra kimondhatatlanul sok értéket közvetített az Önismereti Naplóíró Kurzus (az 1. ill. 2 is! )

Az az egyetlen találkozás is, amikor személyesen is megoszthattuk egymással felismeréseinket, örömeinket, kétségeinket. Onnan én sok-sok szeretettel gazdagodva tértem haza a hétköznapjaimhoz. 🙂

Aztán indítottad ezt a játékot:-)

Bár, itt is főként "töltekező olvasóként " vagyok jelen a csoportban leggyakrabban....DE ! ......már NEM feszengek magamban emiatt, megértettem, hogyha az odafigyelés igényével olvasom a társak írásait, akkor nem "kibic" vagyok....és nem egy leselkedő, de árnyékban maradni akaró "idegen".....s erre is az önismereti utamon jutottam el 🙂

Ha pedig kilépek a hallgatásból, akkor remélhetem, hogy valami reagálás mégis érkezik a megosztásomra!

Csak arra akartam utalni, hogy akit érdekel ez az Út, amit te megmutatsz, felvázolsz előttünk, annak hatalmas segítséget jelenthet.  HA együtt halad a csoporttal ( így vagy úgy ).......s az a klassz, hogy ez mégis "csupán" egy mankó......vagy "lelki mentőöv "......amit elkaphat ugyan az ember, de amikor aztán kihúzzák a vízből, akkor az Embernek mégiscsak önmagával kell tovább léteznie !!!.....s HA az ember rájön, hogy megy ez neki, hogy mehet jobban is.....és büszke mer lenni az önfejlesztésben elért eredményeire, akkor lesz esélye egy Teljesebb Életre is!

Póth Péter, azaz Peti jellemzése emberileg, szakmailag, de fizikálisan nem! Ja, és R.Ő. felhasználásával. Ennek az év elején jött az elhatározás: megismerem magam, vagyis megpróbálkozom a dologgal. A véletlenek úgy hozták, hogy belebotlottam Peti Önismereti kurzusába, hát jelentkeztem. Nem bántam meg.

Mint egy analfabéta néztem, hogy most mi is van? Mikről beszélnek ezek? Miket írnak? Úristen ez mi? Ez egy szekta?

Majd szépen lassan kezdtek helyére kerülni a dolgok. Peti a háttérben ontotta az igét, és mi, vagyis a többiek meg csak csinálták azt, amit a „mester” előírt. Mintha a színfalak mögül egy láthatatlan pálcával terelgette volna a beszélgetést, a magunkra ismerést. A hónap gyorsan eltelt, majd a következő is. Most a játékos Önismereti játék van a porondon. A csoportban a napi feladványokra ki milyen intenzitással, de válaszolgatnak az emberkék. Nincs jó , sem rossz válasz. Ami rossznak tűnik az a jó, vagyis a jó is jó, magyarán minden jó.: de ezt senki sem mondja meg :9 Szerintem, ha valamit elértünk a válaszunkkal, akkor nincs rá reakció. Ha még nem tiszta a kép, akkor jön egy kérdés, egy megállapítás, és máris lezárul a dolog bennünk, bennem. Van, amikor csak tényleg, ahogy az előzőekben írtam a háttérben figyel, lesekszik, mint egy kutya az uradalmi vacsoráknál, hogy mi is esik le az asztalról, mert az számára is fejlődést okozhat. Nincs meg az a tipikus alá és fölérendeltség, holott, meglehetne. Van Ő és vagyunk Mi, vagyis együtt: Mi. Immáron a 10hónapnál tartok ebben az új világban, más szemlélődök, ismerősök szerint is megváltoztam. Minek köszönhető? Kinek köszönhető? Szerintem fentebb megleled a választ! Ja, hogy valami rosszat is mondjak (nem mintha kényszeres érzetem van, hogy ilyen is legyen): néha a kérdéseivel idegesít, mert nem értem. De semmi gond: még elolvasom 214x és már értem! Csáki Milán, született Csúri Mihály, akinek a neve is tükrözheti, hogy eddig nem is Csúri Mihály volt…